Tippek, trükkök íjválasztáshoz
Tisztelt olvasó!
Az elkövetkező néhány sorban szeretném megkönnyíteni azoknak a dolgát, akik nomád íjat akarnak választani maguknak. Amennyiben neked már megvan a szíved választottja, akkor sem kell feltétlenül továbblapoznod, hátha találsz még újdonságot, érdekességet az alábbiakban. Ugyan íjkészítőket és típusokat kikerülhetetlenül meg kell említenem, de szeretném hangsúlyozni, hogy ezzel messze nem a kötelező irányt szeretném megadni (sőt!!!), hiszen távolról sem az a célom, hogy valamelyik íjkészítőnek, vagy valamelyik modellnek reklámot csináljak. Ellenben ha mégis szeretnél konkrét modellekről (szubjektív) véleményt olvasni, megteheted itt.
A kezdő íjvásárlók sokszor fölteszik azt a kérdést: Melyik a legjobb íj? Erre a kérdésre ugyanúgy nem lehet egyértelmű választ adni, mint arra, hogy melyik a legjobb autó, vagy ki a legszebb nő. Az íjaknál sok tulajdonságot ki lehet fejezni számokban, mint a maximális húzáshosszt1, a kilőtt nyíl sebességét2, a feszítőerőt3 stb. ám ezek is csak segítséget tud adni a választásnál, mivel a maximális húzáshossz csak egy kizáró jellegű tényező, a nyíl sebessége sok mindentől függ. A fonterő szintén messze nem jellemzi tökéletesen az íjat, hiszen azonos fonterő esetén különböző íjak teljesen másként viselkednek, mivel a feszítési erőt különböző hatékonysággal alakítják át hasznos munkává, így azonos távolságon a nyíl kevesebbet eshet, könnyebbé válhat a célzás, vagy éppen fordítva. Mégis ez utóbbi jellemző az, amit legkönnyebb mérni, így általában ezt szokták vásárláskor kiindulópontként kezelni.
A fonterőnél megszívlelendő szabály, hogy olyan íjat érdemes választani, melyet legalább 30 másodpercig tudunk megfeszítve tartani erőlködés nélkül. Ez általában férfiembereknél max. 40-45 font körül van, hölgyeknél valamivel kevesebb, 30-35 font.
A húrhossz egy másik fontos szempont a választásnál. A megfeszített húr szöge minél közelebb van a derékszöghöz, annál hatékonyabban adja át a feszítési energiát a nyílnak, viszont minél kisebb a húr és a nyíl által bezárt szög, annál nagyobb az esély az oldáshibára, ugyanakkor a húr annál jobban rányomja az ujjakat a nyílra, ez pedig bőrkeményedéshez, fájdalomhoz vezet. Mediterrán feszítés esetén ajánlott, hogy az íj húrja legalább a kétszerese legyen a húzáshossz 90%-ának. Nagyon rövid íjaknál (pl. török, krími tatár), nem is alkalmazható ez a feszítésmód, hanem a sztyeppei hüvelykes feszítést használják.
A húrhosszhoz, mint látjuk szorosan kapcsolódó jellemzők az íj maximális húzáshossza és a felkeményedés. Az íj felkeményedése exponenciális és fokozatos kifeszítésnél eljut egy olyan pontra, ahol azt mondjuk, hogy fal van az íjban. Innen továbbhúzni már csak aránytalanul nagy energia árán lehet egész a törésig. Az a jó íj, melynek fölkeményedése egyenletes a maximális húzáshosszáig anélkül, hogy „fal” lenne benne.
Az íj anyaga szintén egy fontos tényező. Kezdőknek általában műgyantával ragasztott üvegszál íjakat, általánosan elfogadott néven „műgyanta” íjakat szoktak ajánlani, mert azok jobban viselik a tárolás, az időjárás stb. viszontagságait, a felajzás hibáit4, sőt, talán még az üresen való lövést és hasonló merényleteket is túlélik. Nem utolsó szempont ezeken az íjaknak a kedvezőbb árfekvése. A többrétegű fa-üvegszál valamint a titokzatos anyagú TRH laminált íjak mellett szól a hatékonyságuk és a nagyobb sebességük. Ugyanakkor ezek a műszerek sokkal érzékenyebbek műgyanta társaiknál, és a hosszú évek használata során elgyengülhetnek.
A legigényesebb hagyományőrzők számára elérhető az eredeti technikával készült ín-fa-szaru összetett íj, ám ezek ára még eléggé csillagászati, igaz, ezt anyagköltségük, és a ráfordított munka is igazolja.
Az íj sebességét sem szabad figyelmen kívül hagyni. Általánosan elfogadott szabály, hogy kezdők kezébe nem való gyors íj, mert azok gyorsan megtorolják az oldáshibákat. Ugyan az íjakon nem tüntetik föl a sebességét, mivel az esetek nagy részében azonos szérián belül is változik, de ha szakboltokban vásárolsz, az eladó általában nagyjából be tudja határolni.
Az íj előfeszítettsége is sokat számít az íjválasztásnál. A C alakú íjak idegesebbek, érzékenyek a felajzásra, könnyebben kifordulhatnak, ezért ajánlott az ajzószíj használata, ugyanakkor az előfeszítettségük miatt sokkal több energiát tárolnak magukba, így nagyobb a hatékonyságuk, gyorsabbak is.
Az ajzási magasságot is érdemes figyelni, hiszen minél közelebb van a húr a markolathoz, elviekben annál hosszabban húzható az íj, a nyíl ezzel a holt távolsággal is rövidebb lesz. Hátránya, hogy egy alacsonyabb ajzású íj könnyebben rácsap az alkarra ill. a csuklóra. Ugyanakkor egyes íjaknál (pl. Tóth mongol) az alacsony ajzásmagasság miatt a nyilakon nem lehet csak rövid tollazás, mert különben a toll feszítés előtt a markolaton nyugszik.
A markolat alakja nem csak kényelmi szempont. A vastag markolat oldalra dobja a nyilat, ezzel is nehezítve a célzást. Van aki szereti a Kassai gyanta íjak keskeny markolatát, mert könnyebben lehet velük célozni, hiszen ezzel is középlövőbb az íj, ám hosszabb távon ez is zavaró lehet, hiszen pont a keskenysége miatt egy nagyobb férfitenyérrel nem lehet stabilan átfogni.
A szarvak teszik lehetővé, hogy plusz erőkart biztosítva, kisebb méretű íjunk is ugyanolyan, vagy még hatékonyabb legyen, mint a sokszor embermagasságú hosszú- vagy botíjak. A szarv mérete és szöge meghatározza az íj tulajdonságait és formáját is. Úgy viselkedik, mint egy emelő, oldás után a kar kis méretű elmozdulásánál a szarv vége annak sokszorosát teszi meg, így egy plusz gyorsítást ad a nyílnak. A szarv akkor jó, ha minél könnyebb és vékonyabb, hiszen ez az íjon egy holt teher, mivel az az energia, ami a mozgatásához szükséges, elvész. A túl széles szarv, a beakasztott fülek fölösleges feszülése miatt lassítja a húrt az eredeti helyzetbe való visszatérésben. Rosszul tervezett íjaknál az is előfordul, hogy oldás után megdobják a nyilat, majd a mozgás egy pillanatra lelassul, ilyenkor a vessző elhagyja a húrt, így az nem képes átadni a karokban tárolt energiát (az íj köpi a nyilat).
Ha az íj a nyíl távozásának pillanatában egy határozott rezdüléssel tér vissza nyugalmi állapotába, azaz szakszóval „rúg”, hosszabb távon szintén meg tudja keseríteni az íjász életét. A TRH Magyar íjakon a markolat hasi részébe6 épített szivacsos anyag hivatott csökkenteni ezt az érzést, ám pl. a TRH Magyar extra esetén ide is egy szarulemez kerül, ami bizony rákényszeríti az íjászt a helyes kétujjas tartásra.
A vásárló egyéni tulajdonságai közül legfontosabbak talán a kora és fizikai felkészültsége.
Legnagyobb hiba kezdőknek a kelleténél erősebb íjat adni a kezükbe. Ezzel nem csak attól az esélytől fosztjuk, hogy a helyes mozgássort rögzítse magában, de a fonterőkkel való kínlódás miatt elvesszti a lehetőséget, hogy gyönyörködhessen az íjászat szépségeiben. Ha egy gyerekkel tesszük ugyanezt, akkor ráadásul nem csak feleslegesen és hamar elfáradnak, hanem a még fejletlen fizikumát is olyan mértékű egyenlőtlen terhelésnek tesszük ki, amely később gerincferdüléshez, egyéb fejlődési rendellenességekhez vezethet.
Gyerekeknél, ameddig ki nem alakul az a minimális koordinációs képesség, ami ennek a bonyolult mozgássornak az összehangolására szükséges, nem érdemes íjat adni a kezükbe. Ez legkorábban 3-4 éves korban következik be, ám akkor is inkább hagyjuk a gyerekeket szaladgálni az íjjal, és csak ha kedve van hozzá, adjunk nyilat a kezébe megengedve, hogy lőjön egy párat a vesszőfogóra, persze szigorú felügyelet mellett. Ebben a korban tökéletesen megteszi egy 10-15 fontos íj is, amelyet a gyerek még hosszú éveken keresztül nyugodtan használhat, hiszen amennyit nő, az íj feszítőereje a húzáshossz növekedésével arányosan növekszik. Később a gyerek egyre önállóbban fogja majd tudni végrehajtani a lövéseket. 10-15 éves gyerek kezébe már nyugodtan adhatunk 20-25 fontos íjat, ám a felügyeletet ekkor sem szabad elhanyagolni, hiszen elég egy hirtelen mozdulat, és már kész is a baj: mindannyian tudjuk, hogy az íj ugyan sporteszköznek minősül, de ugyanakkor egy nagyon veszélyes fegyver is.
A hölgyeknél, mint már említettem általában nem szoktak 30-35 font fölé menni, de ez sem kötelező érvényű szabály. Az igazság persze az, hogy legtöbbször életük párja veszi meg első íjukat gondos mérlegelések után, annak ellenére, hogy a hölgyek számára egész mások a követelmények az íjvásárlásnál. Ők, ha kedvük van hozzá, bármilyen íjjal képesek jól lőni, ám ha hiányzik a motiváció, a legkiválóbb íjak is csak díszletként jöhetnek számításba. A hölgyeknél általában különösen igaz, hogy az a jó íj, amelyik tetszik –éppen ezért esetükben különösen fontos egy szakértő kéz segítsége a választásnál.
Az íjász húzáshosszát nem szabad összetéveszteni az íj maximális húzáshosszával. Mérését ajánlatos egy nagyon gyenge íjjal végezni, egy hegy és toll nélküli hosszú nyilat a delikvenssel többször megfeszíttetünk addig, ahol és ameddig neki kényelmes, függetlenül attól, hogy az íjász állhoz, orrhoz, archoz, vállgödörbe, mellhez, (kisgyermekek fülhöz) stb. húz. Ennél rövidebb maximális húzáshosszú íjat semmiképpen ne vegyünk. Vigyázzunk arra is, hogy amennyivel hosszabb az íjász húzáshossza a 28 hüvelyknél, annyival erősebb lesz az íj a névleges feszítőerejénél.
A végére hagytam azt a szempontot, ami mindenki számára a legszubjektívebb: az esztétikumot. Ez alatt nem csak azt értem, hogy milyen pl. a szarvak, a markolat alakja, mennyi a karok szélessége, milyen az íj színvilága stb., hanem a leajzott vagy megfeszített íj alakját is. Vannak akik igénylik a csont vagy szaruberakást a nyíl kifutása helyén, ezzel előzve meg az íj kopását. Vannak akik szeretik a különböző díszítéseket a karokon, a markolaton vagy a szarvakon. Egyesek kifejezetten zavar pl. a laminált íjak „parketta” jellege stb.
Az egyetlen megszívlelendő dolog, ha hagyományőrzésre, bemutatókra, előadásokra használod az íjat, akkor lehetőség szerint a választott kornak megfelelő íjat és ruházatot válasszatok. Nincs szomorúbb látvány, amikor íjászbemutató alkalmával az éppen bemutatott „honfoglaló ős” fenn áll a pódiumon merevszarvú „szkíta” fantázianevű íjjal, süveggel, kaftánban, napszemüvegben, és Harley Davidsonos övvel a derekán.
Mindent egybevetve, ha íjválasztásra adod a fejedet, menj el egy egyesületbe, versenyre, vagy keress meg olyanokat, akik többféle íjat is szívesen a kezedbe adnak, hogy nézegesd, kipróbáld őket hiszen ha jól választasz, egy íj éveken keresztül hű társad lesz, ám ha nem sikerül a választás, csak kínlódni fogsz, és az íjászat öröm helyett csak szenvedést fog okozni.
Ha már ilyen szorgalmasan végigolvastad az egész irományomat, elárulom neked azt az aranyszabályt, amely legjobban megkönnyíti majd a választásodat: a legjobb íj, amelyik számodra legjobban beválik, a legszebb pedig az, amelyik neked legjobban tetszik.
Gondolom most azt hiszed, hogy nem tudlak több „bölcs” tanáccsal traktálni, de meg kell nyugtassalak, nem szabadulsz meg ilyen könnyen! Az elkövetkezendőkben még elárulok neked néhány titkot.
Íjválasztás után ajánlatos kiválasztani hozzá a megfelelő nyilakat5. A jó nyilak legalább olyan fontosak, mint a jó íj! Ha Szalóky nyilakat választasz, van egy táblázat, amelyben az íjad erősségének függvényében kikeresheted a számodra megfelelő vesszőt, de sajnos ez sem válik be mindig tökéletesen, hiszen mint korábban már említettem, az íj fontereje nem azt az erőt jelzi, amit az íj átad a nyílnak. Maga a nyílválasztás eléggé huszonkettes csapdája: ahhoz, hogy megtanulj jól lőni, jó nyilaid kell legyenek, ahhoz, hogy ki tudd választani a neked megfelelő nyilakat, jól kell tudj lőni. Mi az egyesületünkben erre azt a megoldást találtuk, hogy a kezdők a tanulás elején karbon nyilakkal lőnek, és ha azokkal már megtanultak bánni, kiválaszthatják vagy elkészíthetik a nekik megfelelő nyilakat. A karbon nyilaknak megvan az az előnye, hogy mivel -a fa nyilakkal ellentétben- homogén anyagból készülnek, azonos repülési tulajdonsággal rendelkeznek, magyarán ha nem rontod el az oldást, akkor a nyilaid mindig ugyanoda kell menjenek. A másik nagy előnyük a fa nyilakkal szemben, hogy sokkal jobban bírják a fizikai igénybevételt, így ha egy rossz oldás után ferdén csapódnak a vesszőfogóba, vagy ne adj Isten falat érnek, kisebb a törés esélye. Ugyanakkor hagyományőrző versenyen nem megengedett az alu vagy karbon vesszők használata, kivétel ez alól a Kassai-féle lovasíjász verseny.
Amennyiben az oldást sikerült valamennyire tökéletesíteni, jöhet a váltás fa nyilakra. Ha a választott nyilaink becsapódás után jobbra mutatnak, túlságosan lágyak a vesszők, amennyiben balra mutatnak, túl mereveket. Ha a ferde becsapódás csak hosszabb távú lövéseknél jelentkezik, változtatni kell a használt hegyek súlyát illetve a vessző hosszát. Ha a nyíl balra áll, hosszabb vesszőt vagy nehezebb hegyet, ha jobbra áll, rövidebb vesszőt, vagy könnyebb hegyet használj! Ha a vesszőfogóban fölfele illetve lefele mutatnak a nyilak, a göb magasságával van gond. Ismét egy nagy kérdés, használjunk-e göböt, vagy sem? Én a kezdőknek mindenképpen ajánlanám, hogy használjanak, hiszen ez segít abban, hogy a nyilat a húrnak mindig ugyanarra a pontjára tedd, ezzel is állandósítva a húzáshosszt. Azt viszont már te kell eldöntsd, a ajak alá, vagy fölé teszed a göböt. Én alsó göböt használok, aminek az az előnye, hogy így feszítés közben az ajak nem csúszhat lennebb. Túlságosan alacsony göb esetén a tollak fölhasíthatják az íjat tartó kezet. A göböt legegyszerűbben úgy lehet megoldani, hogy megfogod az íjat (természetesen ez azt feltételezi, hogy mindig ugyanabban a pontban kell majd fogd ezután) a húrra merőlegesen ráilleszted a nyilat, majd 3-5 millimétert emelve rajta megjelzed a húron a göb helyét. A göböt legcélszerűbb cérnából kötni, azaz a megjelzett helyen a húrt több rétegben szorosan körbetekered cérnával, majd a végén pillanatragasztóval rögzíted.
A kezdőket szintén nagy dilemma elé állítja a feszítő kesztyű vagy az ujjvédő (tab) használata. Kezdőktől sokszor hallottam emlegetni, hogy a kesztyű miatt nem érzik rendesen a húrt, ezért nem sikerül jól az oldásuk. Lehet benne valami, viszont az igazság az, hogy pár tíz lövés után már a gyengébb íjak húrja is vágni kezdi az íjász ujjait, és ez a fájdalom egy idő után lehetetlenné teszi a helyes oldást. Ezt ellensúlyozandó szokták vastagan betekerni szigetelő szalaggal vagy valami egyéb puha anyaggal a húrt a nyíl beakasztásának helye alatt és fölött, ezzel a módszerrel megspórolható a göb is. Ismerek olyan, aki így is eredményesen használja az íját, viszont azt ne feledjük, hogy ez a vastagodás könnyen okozhat oldáshibát, hiszen ha legördül az ujjakról a visszafele való tekeredés során ad a nyílnak egy oldalirányú lökést, ami jelentősen rontja a célzást.
Nagyjából ennyire futotta a jótanácsokból. Remélem sikerült egy kicsit megkönnyíteni a dolgodat, és ha majd kiválasztod az íjadat, használata sok kellemes percet fog okozni.
Íjászüdvözlettel,
Wilhelm Ákos, Turas
1 a húzáshosszt a megfeszített íjnál a húr feszítési pontja és a nyíl kifutásának helye között mérjük. Ezt a távolságot, mivel az íjászat, mint sport angolszász szabályok alapján terjedt el újra az európai kontinens nagy részén, hüvelykben fejezzük ki. 1 hüvelyk (coll vagy inch) = 2,54 cm
2 a nyíl sebességét láb/másodpercben (feet/sec) fejezik ki.
3 a feszítőerőt normális esetben feltüntetik az eladásra szánt íjakon. Meghatározására egy elég kacifántos meghatározást találtak ki az okosok: az az erő, ami az adott íjat 28 hüvelykre feszít meg. Magyarán ha az íjad húrjára elkezdesz „súlyokat” aggatni, és azokat úgy emeli föl a földről, hogy közben 28 hüvelykre feszül, akkor a súlyokat lemérve és átalakítva fontba (angolszász mértékegység 1 font = 0,4536 kg), megtudod az íjad feszítőerejét. Egy másik egyszerű módszer, ha a fürdőszobai mérlegre merőlegesen ráteszel egy hüvelykes beosztással ellátott botot. A bot felső végébe beakasztod az íjad húrját, majd a markolatot 28 hüvelykre lenyomva leolvasod a mérlegen mutatott értéket, majd ezt átalakítva fontba, meg is van a várt eredmény. Ha még ennél is pontosabb akarsz lenni, akkor veszel egy horgászmérleget, vagy elviszed az íjadat egy szaküzletbe, ahol pontosan lemérik neked. Még egy fontos dolog: szinte az összes íjkészítő a gyerek íjakat általában 24 hüvelyken, a felnőtt íjakat 28 hüvelyken méri, kivétel ez alól Kassai Lajos, aki ugyanezt 30 hüvelyken teszi, mondván, hogy lovasíjászatnál hosszabb húzást használnak. Hogy ennek mi köze a fontméréshez, ne firtassuk, fogadjuk el inkább úgy ahogy azt a „mester” előírja, de az íjválasztásnál vegyük figyelembe, hogy a többi íjhoz képest azonos névleges erősségnél az előbb említett gyártó íjai 5-8 fonttal „gyengébbek” lesznek.
4 ajzásnál én a következő bevált módszert használom: a húrt beakasztom az íj alsó szarván, majd ez utóbbit hosszában végigfektetem a bal lábszáramon vigyázva, hogy a szarv vége ne érjen le a földre. Jobb lábammal átlépek az íj fölött, a markolat közepét (fontos!!!) megtámasztom a combom felső részén (ez a pont a combközép és fenékhajlat között ingadozhat, mint ahogy az íj hosszának és alakjának függvényében változik a terpeszem mérete is), majd jobb kézzel hátra nyúlva megfogom az íj felső szarvát a bandázsolásnál, és megfeszítem az íjat, de nem karból feszítve, hanem derékban ráhajolva. Beakasztom a bal kezemben tartott húrt, majd leellenőrzöm, hogy a húrfülek középen vannak-e. Húrzsámolyos íjaknál vigyázni kell, hogy ajzásnál az alsó húrfül nehogy kiakadjon a húrzsámolyból, mert az az íj kicsavarodásához vezetne. Ezt legkönnyebben úgy lehet elérni, ha ajzás közben bal kézzel folyamatosan feszesen tartjuk a húrt. Balkezeknél természetesen az egész folyamat tükröződik.
5 igen, tisztelt olvasó, nyilat, nem nyílvesszőt. A nyílvessző vagy pálca a fatest. Erre kerül a hegy, a tollazás és a nock (magyarul aj vagy ajak), és így alakul ki a nyíl. Egyesek nem szívesen használják a rövidebb és praktikusabb nyíl szót, mondván hogy az egy irányjelző jel, csak éppen ezzel pont azt felejtik el, hogy az irányjelző pont a honfoglaló magyarok által oly előszeretettel használt kétszárnyú nyilat használták irányjelzésre, így alakult ki a nyíl, mint jel. Jó példa erre, ha megnéztek egy századforduló előtti régi térképet, azokon a vizek folyásának irányát szépen, kézzel festett feltollazott!!! nyilak jelzik.
6 a felajzott íjat úgy kell elképzelni, mint egy előre hajló embert, így az íjász fele néző rész a hasa, a cél fele néző pedig a háta. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
