Egyesületi tevékenységünk irányelvei; céljaink, célkitűzéseink

A Pusztai Farkasok Hagyományőrző Íjászegyesület, mint ahogy nevében is mutatja az íjászat és a hozzá kapcsolódó életforma hagyományainak felidézésére megőrzésére, terjesztésére jött létre.

Hogy miért is választottuk fő célkitűzésünknek az íjászat - e mára már szinte teljesen elfeledett tevékenység- népszerűsítését? Azért, mert e hálátlanul mellőzött életforma a magyarság történelmében nagyon sokáig meghatározó szerepet töltött be. A honfoglaló ősök íjaik segítségével foglalták el és biztosították a Hont. Ugyancsak e fegyver segítségével tették adófizetőjükké az akkor ismert világ nagy részét, könnyű szerrel alázva meg a kor legerősebb nyugati hadseregeit. Nem ok nélkül imádkozták Modena kolostorának lakói: „a magyarok nyilaitól ments meg uram minket”! A magyar íjászok zsoldosként később is rendszeresen föltűnnek Európa hadszínterein, hol az egyik, hol a másik oldalon, elsősorban az olasz városok és a pápai állam szolgálatában. A nándorfehérvári ütközet sorsfordító motívuma is az íjászok nevéhez fűződik. A méltán híres huszárok egyik fontos fegyvere kezdetben szintén az íj volt. Később a lőfegyverek megjelenésével hazánkban is egyre inkább háttérbe szorul az íj harcászati alkalmazása, ám például a székely határőrezredeknél még az ezerhétszázas években is használták.

Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az íj nem csak katonai célokra szolgált. Mindennapos látvány volt a vadászatokon, a főúri játékokon, versenyeken, de használták a hírközlésben vagy földek adományozásánál is.

Mégis a magyar íjászat fénykorát elsősorban a honfoglalás és az azt követő néhány évtized-évszázad jelentette, éppen ezért tevékenységünk elsősorban ezen időszakot célozza meg. A felidézett kultúrkör, a már említett időszak nomád-félnomád életet élő népek kultúrájának, szerves részét képezi a ló, a lovaglás. Sajnos jelenleg még nincs lehetőségünk az ilyen irányú tapasztalok megszerzésére, ám ez is szerepel a – reméljük nem túl távoli- célkitűzéseink között.

Mivel rohanó életünk társadalomszemléletében egyre kevesebb szerep jut a hagyományok, az ősök szellemének tiszteletének, a becsületnek, a hazaszeretetnek, az összetartozásnak, a sportnak, ezen jellemformáló eszmék hiánya mind nagyobb űrt hagy maga után az ifjúság értékrendjében. Ezt az űrt nem képes kitölteni sem az egyre hanyatló oktatási rendszer, sem a globalizáció mindenen átgázoló és mindent leegyszerűsítő világnézete.

Éppen ezért számunkra az íjászat nem csak vetélkedést, játékot vagy szórakozást jelent. Megpróbáljuk felidézni ezen íjak használóinak történelmét, világszemléletét, gondolkodásmódját, megpróbáljuk rekonstruálni felszerelésüket, életmódjukat, harcművészetüket. A már említetteken kívül érdeklődési körünkbe tartoznak még a magyar népélet feledés küszöbén álló elemei, mint a népmondák, dalok, táncok, kézművesség, és még számos dolog.

Ám a tudás megszerzése, felidézése önmagában szintén nem jelenti tevékenységünk elsődleges célját, hiszen annak továbbadása az utánunk jövő generációk számára legalább annyira fontos, ezzel segítve elő az ifjúság fejlődését úgy fizikai, mint szellemi téren.

A közös edzések kitűnő alkalmat jelentenek úgy a tudás továbbadására, mint az összetartás, a csapatszellem, barátság, bajtársiasság fejlesztésére. Edzéseken és az egyéb foglalkozásokon az edzők, vezetők nem a parancsolgatás eszközével és büntetésekkel igyekeznek hatni az emberekre, hanem példamutatással. Hitünk szerint a példamutatás és az egyforma feladatvállalás sokkal eredményesebb, mint a szigor vagy a szoros hierarchia.

A versenyek, vizsgák kitűnően alkalmasak az elsajátított tudás felmérésére, egyszersmind fenntartják az egészséges versenyszellemet is, ami elengedhetetlenül szükséges a fejlődés fenntartásához. Ezen „harci játékok” egy előre meghatározott szabályrendszer alapján zajlanak, melynek betartása és betarttatása szigorúan becsületkérdés. Azoknak az embereknek, akik csalással próbálnának kiemelkedőbb eredményeket elérni, nincs helyük közöttünk.

Fellépéseinken, előadásainkon, egyéb rendezvényeinken nagy hangsúlyt fektetünk a magyar történelem kiemelkedő eseményeinek megismertetésére, népszerűsítésére, így lehetségessé válik tágabb csoportok megszólítása.

Végezetül néhány pontba röviden összefoglalva céljaink, célkitűzéseink a következőkből állnak:

1. A honfoglalás-kori magyarságnak valamint a pusztai nomád népek életének, viseletének harcművészetének, hagyományainak felelevenítése, terjesztése, népszerűsítése;

2. Egyéb, a középkorral kapcsolatos, szóban és írásban fennmaradt hagyományok felkutatása, megőrzése, ismertetése;

3. A történelemtudomány elméleteinek, feltevéseinek megismerése, gyakorlati elemzése

4. A nomád népek harcművészetének gyakorlása lehetőség szerint korhű fegyverekkel és felszerelésben;

5. Az ifjúság oktatása és nevelése szellemi és fizikai szinten egyaránt;

6. A megszerzett tudás terjesztése úgy az edzéseken, mint bemutatók, előadások, táborok szervezésével;

7. Íjászversenyek, egyéb megmérettetések szervezése, lebonyolítása;

8. Az egyesület működésének és fejlődésének biztosítása;

9. Hazai, illetve külhoni hagyományőrző csoportokkal való kapcsolatfelvétel, illetve kapcsolattartás;

10. Egy magyar kultúrával foglalkozó központ létrehozása.

Bárki, aki egyetért törekvéseinkkel, jelentkezhet tagjaink közé és mindazon szervezeteket, magánszemélyeket, akik egyetértenek céljainkkal, ápolják vagy terjesztik a magyar kultúrát, társunknak, barátunknak tekintjük.