Minden teljesítmény és fejlődés értékeléséhez szükség van különféle mérési eredményekre, ez érvényes a sportban ugyanúgy mint a mindennapi élet többi területén egyaránt. Nálunk is mindennapos téma volt a fejlődés követése és értékelése. Sok  nomád hagyományokkal foglalkozó egyesületnél vannak már ilyen irányú próbálkozások, ám számunkra ezek nagy részében volt egy nehezen elfogadható dolog, mégpedig az, hogy ezek a vizsgák szinte kizárólag az íjászatra fektetik a hangsúlyt, ráadásul ott is viszonylag kis lövésszámnál történik a felmérés, mégis olyan hangzatos címek elérése a tét, mint pl. az elit harcos, gyémánt harcos vagy hasonlók.

Ennek elkerülésére több felvetés került megvitatásra, végül úgy döntöttünk, hogy ne csak az íjászat legyen a vizsga tárgya, hanem egyéb fizikai és szellemi teljesítmények mint pl. a birkózás, vívás, kelevézdobás, rovás, történelmi ismeretek, és az elért szintek pedig különböző hangzatos címek helyett a ruházat különböző pontjaira felvarrt, a pusztai népek hitvilágában különleges tulajdonságokkal rendelkező, állatokat ábrázoló hímzések legyenek.

Az első fokozat, a bal alkaron viselt szarvast ábrázoló hímzés megszerzésére a következő megmérettetések lettek kijelölve: 6 órán keresztül tartó íjászat, 5 perc folyamatos birkózás váltott ellenfelek ellen, 5 perc folyamatos késharc váltott ellenfelek ellen, és a rovás ABC ismerete.

Az első megmérettetésre YanChival ketten indultunk. Ez az első alkalom gyakorlatilag a vizsga teljesítéséhez szükséges minimális szinteredmények megállapítására is szolgált.

Szombat reggel fél tíz után öt perccel kezdtünk neki az első próbának, a hat órás íjászatnak. Az előzetes megegyezések alapján tíz méterről lőttünk egy vesszőfogóra. A lövések pontosságát nem néztük, hanem  a következők voltak a szabályok:

-         6 óra folyamatos lövés, 10 nyíllal sorozatonként

-         mindenki maga húzza ki a nyilait

-         összesen 15 perc egészségügyi vagy egyéb pihenőidő

-         legtöbb 6 mellélövés

Az első ezer lövés viszonylag nyugalomban telt, addigra nagyjából már sikerült megbecsülni, hogy milyen ritmust vagyunk képesek tartani komolyabb megerőltetés nélkül, de lehetőleg minél megfeszítettebben. A második harmad után már kezdtek jelentkezni a fájdalmak, a vízhólyagok kezdtek kipukkanni, a vállak, alkarok kezdték megmakacsolni magukat. Végül mindketten sikerült túltegyük magunkat a holtponton, és amikor fél három körül szállingózni kezdtek a következő próbákhoz elkerülhetetlen ellenfelek, lassan a befejezésre készülődtünk.

Fél négy után öt perccel letettük az íjainkat, lemostuk kezeinkről feltörésekből szivárgó vért, majd rövid bemelegítés után kezdődött a következő próba, a birkózás:

-         5 perc folyamatos birkózás

-         5 ellenfél

-         pihenés csak addig engedélyezett, ameddig az ellenfelek fölváltják egymást

-      pontot jelent az, ha az ellenfél két testrésze földet ér (természetesen a talpán kívül)

Mivel végül csak 3 ellenfél érkezett a megmérettetésre, közös megegyezés alapján mindketten egy-egy ellenfél ellen két körben megmérkőztünk meg és a végső megmérettetésen egymás ellen álltunk helyt.

Hasonlóan a fakésekkel történő párbajnál is egy ellenféllel kétszer kellett megmérkőznünk, hogy a végső körben egymás ellen vívjunk a következő szabályok mellett:

-         5 perc folyamatos vívás

-         5 ellenfél

-         pihenés csak addig engedélyezett, ameddig az ellenfelek váltják egymást

-         kezdéskor, illetve találat után a két fakést össze kell ütni, ekkor kezdődik a következő kör

-         nyakra, fejre nem indítható támadás

-         találatnak minősül, amennyiben a fakés megérinti az ellenfél testét

-         együttes találat esetén mindkét félnek jár a pont.

YanChi kezdte a birkózást, miután megküzdött ellenfeleivel, én következtem, majd a késpárbajok jöttek. Előbb YanChi, utána én vívtuk meg a 4 fordulót. A négy ellenfél „kifárasztása” után az egymás elleni megmérettetések kerültek sorra, előbb a birkózást, utána a késpárbaj percét kínlódtuk végig a többiek hangos biztatása mellett.

A fizikai megmérettetések után, a szellemi próba, a rovás ABC, már csak felüdülés volt annak ellenére, hogy a testünk olyan részei is lüktető fájdalommal jelezték jelenlétüket, melyekről korábban nem is tudtuk, hogy léteznek.

A rovásaink kielemzése után a közös fényképek elkészítése következett, majd testületileg átvonultunk egy kis beszélgetésre, ünneplésre, egy közeli kocsmába.

Köszönetként az eredmény eléréséhez nyújtott segítségükért álljon itt egy fotó az ellenfeleinkkel, reméljük nemsokára lehetőségünk lesz visszaadni a „kölcsönt”.

Elért eredmények:

* a próba teljesítve volt, az eredmények nem kerültek összesítésre