Szereposztás:

Árpád, István király szerepében Zih Gábor, a Móka színjátszó csoport tagja (Érmihályfalva)

Hun Attila szerepében Szabó Árpád íjász ( Érmihályfalva)

Magyar szerepében Máté Gergő a Nyíló Akác Néptáncegyüttes táncosa (Érmihályfalva)

Hunor szerepében Dékány Sándor a makói Forgatós Táncegyüttes táncosa

Táncegyüttesek: Nyíló Akác Néptáncegyüttes, Érmihályfalva, művészeti vezető Borbély-Simon Csaba

Forgatós Táncegyüttes, Makó, művészeti vezető Doktor László

Pusztai Farkasok Hagyományőrző Íjászegyesület, Érmellék, vezető Bokor Zoltán Csaba

Asszisztens: Bagaméri Andrea

Rendező-koreográfus: Doktor László a Népművészet Ifjú Mestere, Arany sarkantyús táncos

Előző vasárnapi próbát követően, az előadás napján, október 2.-án szombaton összegyűltünk a Bartók Béla Művelődési Háznál, hogy egy jelmezes (a mi esetünkben viselet-es) főpróba után létrehozzuk életünk eddigi első művészi-színpadi fellépését. A két táncegyüttes tagjai már izgatott csoportokban várták a próba kezdetét, ez a lelkiállapot hamarosan átterjedt a mi kis csapatunkra is.

Egy kis csúszás után megkezdhettük a próbát, melyet zárt függönyök, de nem zárt ajtók mögött gyorsan le is vezényelt a koreográfus-rendező Doktor László. A próba végén meglepően szó szerint - szusszanásnyi idő múlva el is kezdődött az előadás.

Bevezetőként egy élőképet alkottunk, a táncosokkal keveredve betöltöttük az egész színpadot. Itt megjelent a darab alakjait megszemélyesítő összes szereplő, néhányan több történelmi személyiséget is megtestesítettek a játékban.

Következett Hun Atilla bevonulása, harcosai élén táltosoktól kísérve. Felmutatta a Szent Kardot, melyet a későbbiekben időrendi sorrendben lejátszott epizódok folyamán egy pásztorfiú talál és ad át a királynak.

A bemutatott mondavilág fő vonala, egyben a táncjáték tengelye a Hun-Magyar közös eredetet jelképező Hunor-Magor Szarvasűző legendája. Itt a két herceg, kik a két nép alapítói, kíséretét alkottuk.

A hunok királyának időrendi bejövetelét megelőzve egy misztikus jelenést láthattak a nézők: két öreg harcos kíséretében megjelent a főtáltos és bemutatta a kardáldozást, szent tűz fölé tartva a királyok fegyverét.

Atilla -népe élén- újra megjelenik, két harcos kíséretében jön a pásztorfiú ki átadja a királynak „Isten Kardját”, mellyel Atilla jelképesen a négy égtáj felé suhintva meghódítja a világot. Ezután a király elé vezetik Ildikót, a fiatal arát. A menyegző után, míg a násznép vigadozik, a nászéjszakán meghal a király. A táltos bejelenti a szörnyű hírt, a birodalom népei gyászba borulnak. Atillát eltemetik, de az örökösei közt kitör a testvérharc, Csaba és Aladár összekapnak, hun öl hunt, pusztul a büszke szabad nép. A hunok Csaba királyfi vezetésével kivonulnak az Aranyos Szegelletből messze Ázsiába, felkutatni az otthon maradt testvéreket, ám hátramarad mintegy háromezer a népből kik a székely nemzet ősei lesznek Erdélyországban.

A következő kép már a magyarok hét vezérének vérszerződése, Álmos főfejedelem egyesíti a törzseket, melyek fiát, Árpádot választják vezérükké, régi szokás szerint pajzsra emelve őt.

Ezután megint átlépünk egy szakaszt a történelemből, a gyermek Géza-fia Vajk jelenik meg, akit megkeresztelnek, ezzel megpecsételődik az ősi hit követőinek sorsa – a főtáltost püspök váltja fel . Az immár felnőtt és megkoronázott Szent István királyunk, kihirdeti kormányzási elveit, országát Mária-Nagyboldogasszony oltalmába helyezi, ezt követően kivonul  a megújult nép és lezárul a játék .

Az előadás sikeresen zárult, nem csekély mértékben hozzájárult ehhez az a tény is, hogy minden előadó vitt magával nézőket is. Mindamellett a nem beépített nézőknek is tetszett.

Miután véget ért a műsorunk átrendeztük a nézőteret és vártuk a vacsorát. És vártunk, és vártunk. A sok finom étket felrakták a mellettünk levő nagyasztalra. Nem mertünk hozzápiszkálni, azt gondoltuk majd hoznak nekünk is. Aztán mikor láttuk az első bátor embert aki vett a tálakból, akkor villámcsapásszerűen rájöttem hogy ez itt mellettünk egy „viking-asztal!” Na, abban a szent percben leemeltem három teli tálat, amit majd Árpi megtoldott még eggyel és pukkadásig teleettük magunkat. Irigyelhetitek akik nem voltatok ott!

Megemlítem még hogy barátságot kötöttünk a táncosokkal, dicséretes munkát végeztek a koreográfus és asszisztense, a táncosok pedig nagyon ügyesek voltak, a lányok többsége nagyon csinos (kár megöregedni). Reméljük lesz még folytatása az előadói pályánknak (itt megjegyzem ha valaki felfigyelt volna ránk, hogy filmszerepet is vállalunk).

Maradok tisztelettel,

Runcájsz, az erdei rabló

További képek itt tekinthetőek meg.