A meredek, erdővel szegélyezett hegyoldal merőben szokatlan választás volt a rendezők részéről, de ha már lépten-nyomon azt hangoztatjuk, hogy nem csak a versenysportról szól ez a szakág, hanem legalább olyan fontos rész a hagyományőrzés és az elődök iránti tisztelet, akkor az erdő, a cserkészés, a szintkülönbségek leküzdése legalább annyira megfér benne, mint maga az íjászat, a feszítés, a sikeres lövés és a találat öröme.

A festői helyszín egy részlete

Reggeli és rövid egyeztetés után következett a szükséges papírok kitöltése, a csapatok kijelölése, majd mire észrevettük magunkat, már gyalogoltunk is az első cél, a „clout” felé. Ez egy 165 m-re elhelyezett zászló, mely körül a földön méterenként növekvő koncentrikus köröket jelöltek ki. Minél közelebb van a találat a zászlóba, annál nagyobb pontszámot ér. A siker változó volt, sokakat megtévesztett a szintkülönbség és a célzóna viszonylagos vízszintes elhelyezkedése.

Ez után a cél után minden csapat külön utakon indult. Az első csapat-célunk 2 és 3 D-s állatfigurák voltak. Viszonylag kis távról kellett eltalálni egy „valódi” rókát, mormotát, és farkast, valamint egy festett nyulat és fácánt.

A 2 és 3 D-s állatfigurák, előttük az "ulise" romjai

Több FITA-jellegű kör lőlapos cél után tiszta felüdülés lett volna a 2 D-s medve, ha a meredek domboldal ne zavarta volna a vadászatot.

Annak ellenére, hogy a „puta” célt a törököknél hagyományos távolságnál kicsit közelebbről (80 m-ről) kellett ártalmatlanná tenni, a maga 70 cm-es szélességével és 1 m-es magasságával a szintkülönbség nélkül is elég embert próbáló cél lett volna.

A puta cél

Ha lúd, legyen kövér alapon a következő cél a butáni „hopsi” (egy 82*31 cm-es sírkő-szerű alkotmány), még messzebb volt, ezt 100 méterről kellett eltalálni, vagy legkevesebb 81 cm-re megközelíteni a nyíllal (ezt egy a célnak nekitámasztott vesszővel lehetett lemérni). Szintén 100 méterre volt a japánok hagyományos két körös célja is.

A hopsi, mellette egy pontot érő találat. A háttérben a lővonal mellett már gyülekezik a következő csapat.

Legnagyobb távolságra lévő álló cél a koreai (2*2 m-es felületű négyzet) volt a maga 145 méterével, ám mivel a cél az erdő tövében volt, a lővonalat pedig a napos völgy alján húzták meg, ekkora távolságnál a kiszámíthatatlan légörvények már szinte lehetetlenné tették a célzást, végül nem is sikerült senkinek eltalálnia.

Sokkal nagyobb sikerélményt nyújtott viszont a „king`s retreat” nevű ember méretű álló cél, melyet 15 m-ről indulva legtöbb két lövésből kellett meglőni, majd minden sikeres találat után 5 méterrel hátrébb lépve lehetett tovább próbálkozni.

Hasonlóan eredményes cél volt a „forest roving”. Az erdőben csörgedező patak meredek partoldalán elhelyezett célokat kellett hol fentről, hol lentről eltalálni legtöbb 5 próbálkozásból (természetesen minél kevesebb számú nyílból sikerült eltalálni, annál nagyobb pontszámot ért a lövés).

A patakmederből kiérve következett a 25 méterről lőhető domboldalból lecsörtető 3 D-s vadkan, majd a Ridi Feri falkatársunk által készített mozgó célok, az inga, a forgó cél és a kettős inga. Ez utóbbiaknál a sík terep ellenére a 18-20 méteres táv önmagában is komoly próba elé állította a versenyzők ritmusérzékét.

Befejezésképpen a rúdra kötött lufik pukkanása, az „ulise” cél, feledtette a verseny  fáradalmait.

Díjkiosztás - a csipet csapat

A női díjazottak

A jobbomon NÁrpi tartja az érmét és az oklevelét. Pengére lefogyva :D.

Összegzésképpen elmondhatom, hogy egy elég nehéz, de érdekes és változatos versenyen vagyunk túl, nagy távokkal, sok különleges céllal, melyek közül örvendetes módon túlnyomó többségben voltak a hagyományos jellegű ill. vadász célok. Számomra külön öröm, hogy a  "Történelmi íj másolat" dobogóján ketten állhattunk NÁrpi barátommal.

Az eredmények a következő képpen alakultak:

*OR - új országos rekord

Turas