A péntek délután hosszúra nyúlt várakozással kezdődött. Előbb a hangosítás, aztán a börzés érkezett meg. Mire fölcipeltük az eladásra szánt cuccokat, már kezdtek szállingózni az első érdeklődők.

Ameddig a külső teremben az érdeklődők az eladásra kínált portéka között válogattak, a díszteremben a mi felszerelésünket tanulmányozhatta testközelből a nagyérdemű.

Az első előadás kezdetekor már szinte teljesen megtelt az Ady Líceum díszterme. Jónás Péter barátunk tartalmas előadásával sikerült is lekösse a megjelentek figyelmét, előbb a nagyállattartó népek történelmét vázolta majd ennek szerves részeként összefoglalta a magyar államalapítást annak előzményeivel. Folytatásként a fejedelmek korának emberét idézte meg, bemutatva felszerelését, viseletét, hétköznapjait. Az előadást a vetítések mellett versek és zenei aláfestés tette még élvezetesebbé.

Rövid szünet után jelen sorok írója tartott egy képes vetítéssel egybekötött bemutatót Egyesületünk történetéről, fölidézve a megalakulás rögös útját, bemutatókat, versenyeket, valamint a mindennapok eseményeit, edzéseket, vizsgákat.

A tíz perces szünetet kihasználva a közönség ismét kézbe vehette a kiállított tárgyainkat egy kis fotózás, ismerkedés kedvéért.

Közben megérkezett az est másik meghívottja, Sólyomfi Nagy Zoltán is. Elővette a táltosdobját, a kéthúros ujgur pengető hangszerét, kipakolta a könyveit és már kezdte is az előadását. A szavak játékával bemutatta a nyelv által megőrzött adatokat, melyekből következtetni tudunk őseink hitére, a túlvilágról alkotott elképzelésükre, a jó és rossz fogalmáról. Beszélt a kereszténység ősi hitvilágra gyakorolt hatásairól, azokról az elemekről, amiket megőrzött, és azokról, melyeket a maga képére formált, vagy teljesen új tartalommal töltött föl.

Beszédét olyan csend kísérte, hogy akár a légy zümmögését is hallani lehetett volna. A két óra úgy eltelt, hogy szinte észre sem vettük. Az előadás végén néhány dalt hallhattunk, előbb felvételről, majd Sólyomfi saját szerzeményeit atta elő tapsúron (kéthúros hangszer az altáj vidékéről), majd táltosdobja kíséretében. Mikor az utolsó akkordok is elhangzottak, a terem még mindig színültig tele volt, pedig mér fél tizenegyet is elütötte az óra. Ezután kötetlen beszélgetés következett, közben az elhangzott zenéket lemezre rögzítve is megvásárolhatták.

Az érdeklődés alapján elmondhatjuk, hogy rendezvényünk valóra váltotta várakozásainkat. Reméljük, aki eljött, jól érezte magát, sikerült új dolgokkal megismerkednie, és kellemes élményekkel gazdagabban térhetett haza. 

Ezúton is szeretnénk megköszönni az Ady Endre Líceum és a Nagyváradi Magyar Diákszövetség vezetőségének önzetlen segítségét.