Íj
Az íj a honfoglaláskori harcosok legfélelmetesebb fegyvere. Ahogy Regino Prüni apát írja évkönyvében: "karddal csak keveseket, de sok ezreket ölnek meg nyilaikkal, amelyeket olyan ügyesen lônek ki szaru-íjaikról, hogy lövéseik ellen alig lehet védekezni".
A sírokban eltemetett íjak szinte teljes egészében elporladtak, jelenlétükre egyedül a merevítő csontlemezek jelenléte utal. Ezeknek mérteiből, helyzetéből valamint keleti párhuzamok alapján sikerült az íj szerkezetét rekonstruálni.
Íjmerevítő csontlemezek (Püspökladány-Eperjesvölgy)
Három fő részből áll: a markolatból, a hajló karokból és a merev szarvakból. A famag szerkezetére több feltételezés is született, az egyik szerint egyetlen darabból állt, egy másik szrint a merev szarvak fecskefark-csapolással kerültek a hajló karokra.
A hajló karok hasi oldalára szarulemezt enyveztek, a háti oldalra ínkötegeket ragasztottak. A szarulemez a nyomóerő ellen támasztotta a famagot, az ínkötegek pedig nagy szakítószilárdságukkal növelték az íj erejét és élettartamát.
Az erősebb íjak esetén a markolat és a merev szarvak két oldalára csontlemez erősítés került.
Az íjat az időjárás viszontagságaitól nyírfakéreg vagy bőr borítás védte.
Az ideget valószínűleg birkabélből vagy selyemből sodorták.
Egy a Kaukázus vidékéről származó íj
|