A honfoglalás korának fegyverei közül a legváltozatosabb formát mutatók a különböző balták/bárdok/fokosok. Ezeket az 50-80 cm hosszú nyéllel ellátott kétvégű vágó vagy zúzóeszközök hibás, de általánosan elfogadott összefoglaló neve. Attól függően, hogy vágó ill. zúzó végekkel van-e ellátva megkülönböztetünk fokosbaltát, kettős fokost, csákányfokost, csákányt, harci szekercét, harci bárdot. Használható munkaeszköznek is, de elsődleges feladata a harci alkalmazások során volt. Az él vágásra, a tompa vég  (a névadó fok) zúzásra szolgál. Eredményesen használható úgy a páncélozatlan, mint a páncélozott ellenfél ellen.