Aranyozott vagy egyszerű ezüstveretekkel ellátott öv, mely a felszerelés hordására és ugyanakkor rangjelzésre is szolgált.

A lovasok, hogy felső testük mozgását szabaddá tegyék, az övre függesztették föl felszerelésük legfontosabb darabjait. Ez azzal az előnnyel is járt, hogy ha csatában a lovat kilőtték a harcos alól, akkor nem kellett mindent átmálházni egy másik lóra, elég volt felpattanni rá, és ismét teljes volt a harckészültség.

A szíj veretes vége általában szélesebb volt, mint a csat, abba egy -az övhöz belülről csatlakozó- kisszíj csatolódik, a nagy szíjvég pedig az övön átbujtatva combközépig-térdig lecsüngve díszként funkcionált.

Honfoglaláskori bronz övveretek Budaörs-Tűzkőhegyről

Az övről mellékszíjakon csüngött baloldalt a szablya, a hord- és készenléti íjtegez, jobbról pedig a fokos, a nyíltegez, a kés, szintén erre volt rögzítve a tarsoly és az ivócsanak is.

A sarkeli kincs veretes öve