Enyhén ívelt, egyélű, a hegynél fokéllel rendelkező egykezes kard. Markolata a pengével ellentétes irányba (az él felé) ívelt, vége markolatgombbal van ellátva. A keresztvas rövid, végein kis gömbbe végződik.
Magyar szablya keresztvasa (Székesfehérvár-Demkóhegy)
Európába és a Kárpát-medencébe valószínűleg a honfoglalókkal érkezik meg, de már az avaroknak voltak hasonló egyélű ívelt kardjaik, ám ezek még jellemzően egyenes markolattal rendelkeztek. A szbalyának rangjelző szerepe is lehetett, hiszen több gazdag honfoglaló sírból különlegesen díszes példányok kerültek napvilágra. A Bécsben őrzött fejedelmi szablya, az ún. Attila-kard is jó példa erre, hiszen ezen az épségben megmaradt példányon szépen megfigyelhető úgy a markolat, mint a keresztvas, a penge vagy a hüvely nemesfémből készült aprólékos díszítése.
A bécsi Attila-kard markolata és a gnadendorfi ifjú sírjából előkerült szablya rekonstrukciója
Jellemzően lovas fegyver. Használatáról a Walhtarius eposz így emlékezik meg: "pannóniai, azaz magyar módra csak az egyik oldalról ejt sebet". Lovasrohamnál a harcos az előre nyújtott szablyával gyakorlatilag felnyársalja az ellenfelet, vagy egyetlen gyors vágássel teszi harcképtelenné. A fokél szúrás után megkönnyíti a penge gyors kifordítását a sebből, ami ilyenkor életfontosságú lehet, hiszen a beszorult penge miatt aharcos elveszítheti fegyverét, vagy ha ha van csuklószíj, eltörheti a csuklóját. A szablya közelharcban való használata során a rövid, gyors vágások illetve a pengeés a markolat görbületét kihasználó ívelt szúrások a jellemzőek. Vívás közben a penge hát mögé egyáltalán nem, vagy csak kivételes esetekben kerül. Ívelt markolata lehetővé teszi a csuklóból való gyors forgatást ill. irányváltásokat.
Honfoglalóink sírjaiból több olyan példány is előkerült, melyek eredetileg (nyugatról zsákmányolt?) egyenes kardok lehettek, de a markolat módosításával szablyává alakították őket.
Szablyává alakított kétélű kard (Rakamaz-Strázsadomb)
AJÁNLOM AZ OLDALT
