Ez a műgyanta íj volt életem első nagy szerelme az íjak terén, ezért nem is igazán tudnék rá rosszat mondani, annak ellenére, hogy kezdetektől egy 45 fontos jószág volt és van mind a mai napig a birtokomban. És nem csak azért, mert az első volt. A maga nemében egy kitűnő szerszám, igazi kezdőknek való íj, kár, hogy lekerült a gyártott modellek listájáról.

Felajzva jelenlegi tudásunk szerint hiteles másolata a honfoglaláskori magyar íjaknak. Leajzva formája biztonsági görbületet mutat. Megfeszítve – szerintem – mind a mai napig a piacon található íjak közül ennek van a legszebb alakja.

Kézbe fogva egyből mellbe vág a markolat férfiasan határozott kialakítása. Annál kellemesebb érzés az íj megfeszítése: lágyan indul, majd fokozatosan keményedik 31 hüvelykig. A gyártó ennyit ad meg maximális húzáshossznak, de addig nincs is semmi nyoma a falnak.

Oldás után a nyíl egy gyanta íjhoz képest meglepő fürgeséggel távozik a húrról. Utórezgés nincs, fényképek bizonyítják, hogy a húr utolsó pillanatig vezeti a nyilat, és utána azonnal visszatér eredeti helyére.

Felajzásra nem érzékeny, kicsavarodásra nem hajlamos. A karokon a bőr borítás illesztése diszkrét ragasztással van megoldva.

Az egyetlen hátránya talán a húrtávolsága, az enyém 31 hüvelyken már eléggé komoly erővel szorítja az ujjakat a nyílra.

Extra I-es, II-es és III-es változatban is gyártották. Én csak egy 50 font fölötti I-essel lőttem, de az elég makrancos jószág volt, oldás után komoly megrázkódtatást okozott a tartó kéznek, magyarán rúgott, mint egy ló.

Írta: Turas