Dióverő
Admin 2007.10.16. 11:34
Szombaton és vasárnap ismét lehetőségünk volt megmutatni magunk az érmihályfalvi közönség előtt a lassan rendszeressé váló őszi Dióverő rendezvények alkalmából.
Szombaton a magyaros vendégszeretet mellett viharos szél fogadott bennünket, ám ez sem tudta kedvünket szegni. Rövid tanakodás után beöltöztünk (pusztai módon, mindent magunkra kapva, ami egy kicsit is javított hőérzetünkön), majd felmértük a terepet. A betonmedence hátsó falát gondos kezek szalmabálákkal takarták, ezzel is növelve az elkóborolt nyilak élettartamát. Lent a viharos szél ereje is lecsökkent anyira, hogy már nem dönt le a lábunkról, így Szabó Árpival és a vesszőfogókkal együtt jön az elhatározás, kezdünk. Gyorsan felállítjuk a vesszőfogókat, és már kezdődik is a műsor.
Lövünk pár bemelegítő kört, majd átadjuk a terepet az érdeklődőknek: rövid elméleti felkészítés után mindenkinek magadjuk a lehetőséget, hogy kipróbálja, milyen "egyszerű" volt őseink dolga a harcmezőkön.
Néhány órás íjászkodás után az eredmény két törött karbonszálas vessző és egy megdőlt mítosz, mely szerint érdemes kezdőknek ilyen nyilakat adni a kezükbe, mert ezeket lehetetlen tönkretenni.
Ebéd után irány a szállás. A társaság egy része angolosan távozott, várt rájuk a nagykanál, meg a leányrablás. Bokor Tominak és Erikának ezúton is kívánuk sok boldogságot, és bőséges gyermekáldást.
Csabától és Lucikától is érzékeny búcsút veszünk, megbocsátjuk nekik a rövidre sikerült jelenlétet, hiszen biztosan sok bepótolnivalójuk maradt a nászút után.
Négyünknek a szállás igazán bőségesnek bizonyult, ám mindezek ellenére sikerült igazi "kanbulit" tartani, a józanéletet és az influenza jeleit forraltborral és jó hangulattal gyógyítva több-kevesebb sikerrel.
Vasárnap reggel már naposabb időre virradunk, könnyebben megy a beöltözés is. Sajnos az előző nap oly jó szolgálatot tett szalmabálák helyett egy nagy gólyafészekszerű szalmakupac fogad tele játszadozó gyerekekkel. Ilyen körülmények között nem vállalhattuk a kezdők tanítását, ezért egyből a bemutatóval kezdjük a napot. Felharsan a szarukürt, megzörren a sámándob, parancsszavak hangzanak, és már suhognak is a nyilak. A sámándob hangját csak a rövid ismeretterjesztő előadások szakítják meg.
A bemutató záró elemeként két félelmetes harcosunk, Peti és Bálint szabadkezes, késes és botos közelharc mozdulatokat mutatott be a medence melletti füves részen. Népes közönségünk tetszését elismerő kiáltások és taps jelezte.
A bemutató után a bőséges ebédnél igazi magyaros fogásokkal örvendeztettek meg bennünket vendéglátóink.
Mégegyszer köszönjük a vendéglátást, külön öröm volt számunkra a nagy számú gyerek érdeklődése.
Reméljük nemsokára sikerül képekkel is tartalmasabbá tenni a beszámolót.
|