Gondolatok a csernyigovi veretes tarsolyról néhány internetes fénykép nyomán
E cikket ajánlom szüleimnek, akik belém táplálták
a kutatás és a történelem iránti elkötelezettséget
A minap az internetet böngészve egy érdekes linkre bukkantam. Elsősorban orosz múzeumok, többek között a csernyigovi múzeum tárlatairól készült fényképek keltették fel az érdeklődésemet. A bőség zavarával küszködve álltam neki a képek tanulmányozásának.
Amikor az alább 1. számmal szereplő fényképet megláttam, első pillantásra a sisakról készült rajz vonta magára a figyelmemet, ám amikor a vitrin bal alsó sarkáról készült 2. számú képet megláttam, egyből átterelődött a figyelmem.
1. kép
2. kép
A középső, négyszögletes veretet megpillantva egyből bevillant a veretes tarsolyokról készült ábra a kis fémhurokkal, mely a négyszögletes veret lyukján túlérve magába fogadja a fedél zárószíját, ezzel gátolva meg annak kinyílását. A körülötte lévő vereteket tanulmányozva kialakult bennem egy kép, hogyan is nézhetett ki a tarsoly eredeti formájában. A múzeum nevéről jutott eszembe, hogy csernyigovból valóban került elő veretes tarsoly. A Tarsolyosok oldalán rákeresve meg is találtam a rekonstrukciós rajzát, ám az sehogy sem akart egyezni a bennem kialakult képpel. A négyszögletes záróveret és a szíj kis jóindulattal hasonlónak mondható, ám a négy másik veretet nem igazán találtam meggyőzőnek. A fényképeken lévő veretek között volt ugyan négy többé-kevésbé lekerekített szélű négyzethez hasonlító veret (3. kép), ám azok nem egyeznek a rajzon láthatóakkal.
3. kép
Ezzel kapcsolatban több lehetőség ötlött fel bennem:
a.) a rajzot készítő személy nem látta a vereteket és hallomás vagy már meglévő rajz alapján dolgozott
b.) látta ugyan a vereteket, de nem csinálta meg helyben a rajzot, hanem emlékezetből utólag rekonstruálta a látottakat
c.) egy teljesen más leletegyüttesről van szó
d.) össze-vissza vannak keveredve a veretek, gyakorlatilag mindent "összehánytak" egy helyre
Ez utóbbit ugyan alátámaszthatja az a tény, hogy a tárlóban a veretek nem megtalálásuknak megfelelően vannak elhelyezve, így feltételezhető lenne akár az is, hogy a múzeológusok nem tudják, miről is van szó, de ez szerintem inkább a trehányságuk vagy egyéb kirakatrendezési szempontok jele, mintsem a tudatlanságuké.
Tovább tanulmányozva a képeket a következőket vettem észre: a négy többé-kevésbé gömbölyű veret színe egész más, mint a többi vereté. Ennek több magyarázata is lehet:
a.) a földben más hatásoknak (rothadás, nedvesség) voltak kitéve.
b.) különböző módon tisztították és restaurálták őket
c.) eltérő anyagból vagy különböző tehnikával készültek
Az első pontnak ellentmond az, hogy a többé-kevésbé gömbölyű veretek eredetileg a középső záróveret és szíj négy különböző oldalán helyezkedhettek el, ezért elég komoly véletlen kellett volna a középső résztől eltérő, de a négy irányban megegyező kémiai hatáshoz. A második pontra ugyan megvan az elméleti lehetőség, de elég valószínűtlennek tartom, hiszen miért csak pont azt a négy darabot kezelték volna a többitől eltérően?
Én az utolsó felvetést tartottam valószínűnek, ezt erősítette meg az is, amit a hármas és négyes illetve az ötös és hatos számú kép tüzetesebb vizsgálata hozott, mégpedig az, hogy a két veretcsoport rögzítése egész más módszerrel történt:
- a négy "kakukktojás" veret rögzítő szegecseinek végén szépen kidolgozott záró korongocskák vannak, melyek megakadályozzák a szegecsek kicsúszását a bőr lyukaiból.
4. kép
- a számomra tulajdonképpeni tarsolyveretnek tűnő veretek rögzítése egységes módon a hegyes szegecsek különböző irányba történő elgörbítésével történt.
5. kép
6. kép
Arról már nem is akarok sok szót ejteni, hogy a záróveret közvetlen közelében elhelyezett négy veret milyen szépen kiadja egy tarsoly körvonalait, amint azt az általam készített rajz is mutatja (1. ábra). Ehhez hasonló elrendezért mutatnak a budapest-farkasréti tarsoly poncolt veretei.
1. ábra
Végül a 2. számú ábrán megpróbálom bemutatni, szerintem hogyan is nézhetett ki a tarsoly eredetileg (azt is elképzelhetőnek tartom, hogy a tarsoly nem egy, hanem két függesztő szíjon lóg, mindegyiken 1-1 verettel, ám ezt már nem ábrázoltam külön).
2. ábra
A fentebbi sorok megírása után úgy gondoltam, hogy sok mérvadó információhoz már nem fogok tudni hozzájutni, de úgy tűnik, tévedtem.
Egy orosz fórum tanulmányozása közben érdekes képekre bukkantam:
7. kép
8. kép
9. kép
Ezek ugyanannak a tarsolynak a rekonstrukciós változatai melynek vereteit én is megpróbáltam valamilyen módon a „helyükre tenni”, ráadásul a négy változat közül egyik sem azonos az általam megrajzolttal. A fórumozók a négy rekonstrukcióra különböző érveket és ellenérveket hoznak föl, de a legnagyobb dilemmát azok méretei jelentik számukra, gyakorlatilag mindegyik meghaladja a(z elsősorban Magyarországon előkerült) veretes tarsolyoknál megszokottakat. Mindenesetre azt ki kell emeljem, hogy sajnos nekik se volt lehetőségük pontos mérések elvégzésére. A szövegből az is kiderült, hogy a veretek a Shestovitsky halmok feltárásakor kerültek elő a 42-es számú sírból. A feltárásokat P. Smolicheva végezte 1925-ben, ám úgy tűnik az ásatási napló nem szolgáltat részletesebb adatokat a megtalálás kürölményeiről. Később Doubt és Braychevskoy is megpróbálkozott a rekonstrukcióval, ez utóbbi már nem is tarsolynak, hanem egyenesen valamilyen vállszíjról lógó táskának rekonstruálja a veretek hordozóját – analógiák megléte nélkül.
10. kép
Ezzel még mindig nem sikerült letisztázni a csernyigovi tarsoly rajza alapján fölmerülő kérdéseimet. A fórumot tovább böngészve még két érdekes képre bukkantam:
11. kép
12. kép
A leírásnál az szerepel, hogy ez a gnezdovói T 160-as sír régészeti anyagának része. Tekintsünk el a 11-es képen látszó, jó állapotban megmaradt, veretes övtől (még a bőrszíj egyes darabjai is megvannak) és ne figyeljünk csak a bekarikázott veretes szíjdarabra és a 12-es kép 320-as számmal szereplő, 6 darabból álló, veretcsoportjára. Összehasonlítva a tarsolyosok weboldalán szereplő rajzzal, akkor egyből kiderül, az mit is ábrázol. Bizony, nem a csernyigovi tarsolyt, hanem a gnezdovóit. Ráadásul annak sem a pontos rekonstrukcióját, hiszen a 11-es számú képen szereplő bekeretezett veretek a rajzon úgy szerepelnek, mint a tarsoly záró szíjának veretei, ám a 11-es képen látszik, hogy egy olyan szíjdarabra vannak felrögzítve, melyen szíjvégveret is van. Ez még önmagában nem is lenne gond, ha a 12-es képen a középső záróveret bőrdarabkája ne lenne összeforrva egy másik kis szíjvégveret.tel Ha ezt a veretek elmozdulásának tulajdonítjuk is, akkor is ott van még a 12-es képen lévő két kisebb veret amely a középső záróveret és a négy többé-kevésbé lekerekített szélű négyszögletes verethez hasonlóan nagy valószínűség szerint szintén a tarsolyhoz tartozott. Hasonló veretsor szegélyezte a Rösztában (Jämtland, Svédország
) előkerült tarsoly fedelének szélét is.
13. kép
Túlságosan egyszerű lenne az élet, ha ez utóbbi leletegyüttesre ne készítettek volna egy másik rekonstrukciós lehetőséget is, még ha az sem méreteit, sem formáját tekintve nem tartozik az általunk megszokottak közé:
14. kép
Természetesen néhány internetről letöltött fénykép alapján nem lehet komolyan megalapozott dolgozatokat létrehozni, így én sem állíthatom azt, hogy ez az írás tényeket közöl. Csak egy feltételezés, melyet megpróbáltam minél alaposabban körüljárni. Sajnos a legnagyobb gond, hogy azokról a feltárásokról, melyek során ezek a leletek előkerültek, vagy nem állnak rendelkezésre a mindent eldöntő (vagy a döntést elősegítő) ásatási naplók, vagy ha léteznek is ilyenek, nehezen hozzáférhetőek, vagy teljesen rejtve vannak az egyszerű érdeklődőktől.
Annyit mindenesetre sikerült letisztázni, hogy ez a rajz nem a csernyigovi tarsolyt ábrázolja, hanem a gnezdovóit, ugyanakkor kisebb kiegészítésekre szorul, mert egyes részletek hiányoznak, vagy nem pontosan szerepelnek rajta. A csernyigovi tarsoly vereteinek eredeti helyzetét nem sikerült minden kétséget kizáróan azonosítani, mivel több lehetséges változat közül kellene választani komolyabb támpont nélkül.
A csernyigovi tarsoly rekonstrukciója számomra meggyőző.
Az egész ügy legfontosabb tanulsága, hogy nem elég a lelőhely nevét feltüntetni, okvetlen meg kell adni a sír számát is. Még akkor is, ha pillanatnyilag csak egy sírról tudunk az adott lelőhelyen. Mit lehet tudni, mi kerül elő egy hitelesítő ásatás során...
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
A csernyigovi tarsoly rekonstrukciója számomra meggyőző.
Az egész ügy legfontosabb tanulsága, hogy nem elég a lelőhely nevét feltüntetni, okvetlen meg kell adni a sír számát is. Még akkor is, ha pillanatnyilag csak egy sírról tudunk az adott lelőhelyen. Mit lehet tudni, mi kerül elő egy hitelesítő ásatás során...
Dr. Szőllősy Gábor